2009. március 5., csütörtök

Dilemma

Rohamosan közeledik az az időpont mikor a legkisebb fiam 8 éves lesz és vissza kellene menni dolgozni. A kicsi most kezdte az elsőt, mivel tudtam hogy több problémája is lesz és itthon is intenzíven kell vele foglalkozni. Egy éve döntöttem úgy, kihasználom azt a lehetőséget, hogy itthon lehetek fő állású anyaként. De hogyan tovább?
Próbálkoztam távmunkát illetve bedolgozást keresni, de sajnos ott palimadarakat keresnek nem olyanokat akik tényleg tisztességes munkával akarna pénzt keresni. Menjek vissza a régi munkahelyemre? Az államigazgatásban ügyfélszolgálaton dolgoztam, napi közel 4 órát utaznék. Hosszú napok este 8 lenne mire hazaérek. Persze a fiúk meg lennének mert előtte is egyedül voltak, de akkor este csak egy kis beszélgetésre volna idő komolyabb gyakorlásra nem. :-( Ha csak 6 órás munkarendbe kérném magam megértenék, de nem örülnének ennek. Akkor igaz már 5 óra felé itthon lennék, de 4 órát utaznék hogy 6 órát dolgozzak. Sajnos a környékünkön nincs a képesítésemnek megfelelő állás. Magánszemélyhez illetve kis vállalkozásba nem merek elhelyezkedni, mert nagyon bizonytalan, bármikor elküldhet illetve lehet hogy be sem jelent. Nekem viszont 3 gyermekről kell gondoskodnom. Most hallottam hogy a Postán vesznek fel embereket kézbesítőnek. Próbáljam meg? Az biztos hogy nem álmaim állása lenne, de helyben volna és talán nem megy csődbe se.
Te mit választanál? Szívesen várom a véleményeket ki hogyan döntene.

2 megjegyzés:

Melus írta...

huh basszus ez tényleg nehéz:S
de szerintem először is megpróbálnám a kézbesítést!
azt majd meglátnád h menne-e..

Tigrislilijom írta...

Húúúú, én nem tudok tanácsot adni. Nyilván hosszú távra kellene gondolkoznod (bár a mostani általános helyzetben ez is komoly kihívás). És akkor az átmeneti időszakot - míg mindannyian belerázódtok - is jobban elviselné az egész család. Tényleg csak két rossz közül választhatsz így. Próbáld mérlegelni és a kisebbik rosszba belelépni... Talán a férjed tudna neked ebben jobban segíteni (nagyobb a rálátása a helyzetetekre, mint nekünk) - kérdés, hogy időben hogyan jöttök ki, és hogy ő tud-e többet vállalni a családi munkamegosztásból... Nagyon nehéz dolgod van, nem irigyellek! (Tudom, ezzel nem vigasztallak meg :-(((( )